Eredeti cím: A Court of Thorns and Roses
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 512
Kiadás dátuma: 2016.11.29. (Elit start)
Kiadás dátuma: 2016.11.29. (Elit start)
Fordító: Hetesy Szilvia
ISBN: 9789633996751
Sorozat: Igen
Nézőpont: E/1 - Feyre szemszögéből
Függővég: Nem
Feyre-nek meg kell törnie a varázst, vagy elveszíti a szívét örökre.
A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.
Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát.
A Kristen Cashore és George R. R. Martin rajongók imádni fogják.
Szexi, akciódús sorozat első kötete.
Lucien egy igen markáns tündér volt. Imádtam a karakterét. A jellemét. Olyan igazi barát vált belőle, ahogy a történet haladt előre. Az elején tartottam egy kicsit tőle, de sikerült egészen kibontakoznia. Jól fel lett építve a története. Ő volt a kedvenc karakterem a történetben. Mindig is vártam, na mikor bukkan fel.
Tamlin az elején mintha egy kicsit el lett volna nyomva. Lehet, hogy csak én éreztem így. Kicsit kevesebbet bukkant fel az elején. Inkább Lucienen volt a hangsúly. Persze, ahogy haladtunk szépen előre, úgy váltott át Tamlinre az írónő. Imádtam őt is, de nem is tudom, ő annyira nem fogott meg. Persze szerettem a párosikat, sőt nagyon is összeillenek, de nekem valahogy ő nem jött át.
Volt még egy karakter akit meg kell, hogy említsek. Őt nagyon utáltam az elején. Nagyon ellenszenves volt. Ahogy haladtunk a történettel, még úgy sem sikerült benyernie magát a szívembe. Talán a könyv legvégén sikerült kicsit megenyhítenie. Ő pedig nem más mint, Rhysand. Őt valahogy nem értettem, jó persze már világos egy két dolog, de még mindig vannak kérdéseim egy egy tette után, ami még most se világos. Ő nem állt sem a jó sem a rossz oldalán. Olyan kiismerhetetlen figura. Viszont pont ezért érdekes egyéniség. Kíváncsi vagyok mit hoz még ki belőle a következő könyv.
Feyre-nek meg kell törnie a varázst, vagy elveszíti a szívét örökre.
A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.
Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát.
A Kristen Cashore és George R. R. Martin rajongók imádni fogják.
Szexi, akciódús sorozat első kötete.
Első mondat:
„Az erdő hó- és
jéglabirintussá változott.”
Hogyan akadtam rá:
Őszintén
szólva én már egyszer elkezdtem olvasni egy könyvet az írónőtől, ami nem
tetszett. Ez a könyv azüvegtrón volt. Nem tudom mért, de engem nem fogott meg
igazán. Körülbelül a feléig értem el és abbahagytam.
Sokáig
haboztam is rajta, hogy ebbe a sorozatába belekezdjek-e. Végül anya ajánlotta
nekem. Ő beleolvasott a betekintőjébe és megfogta. Így egy kis idő után rávette
magam és megvettem a könyvet. Meg kell, hogy mondjam őszintén, hogy az első fejezet
után én azt mondtam, leteszem. Ez a könyv nem nekem való. Végül csak rászántam
magam, hogy adok neki még egy esélyt. Kb. száz oldal után vettem magam észre,
hogy imádom a könyvet.
Véleményem:
Őszintén szólva imádtam. Minden egyes sorát. De most komolyan. Sose gondoltam volna, hogy ez a könyv nekem való lenne. Már az első fejezet után le akartam tenni, hogy ez a történet nem fekszik nekem. De végül, szerencsére csak adtam neki még egy esélyt. Megérte. Új kedvencet arattam.
Hol is kezdjem. Talán a történet legelején. Feyre egy nagyon erős, magabiztos, megbízható lány. Bármit képes megtenni a családjáért, akár az életét is lépes feláldozni, hogy a családjának biztos ne essen semmi baja se. Viszont sajnos a családja többi tagjáról ez már nem éppen mondható el. Teljesen ki voltam akadva a legelején, attól ahogy a testvérei viselkedtek. De komolyan, a falra tudtam volna mászni tőlük. Feyre mindent megtesz azért, hogy ne haljanak éhen, ezek meg mit csinálnak... pff.
Egyrészt megértettem az apját, jó a lába nem valami jó passzban van, meg mi egyéb, de akkor is. Egy családfőnek nem éppen így kellene viselkednie. Nem a lányától kellene elvárnia, hogy ételt szerezzen az asztalukra, hogy eljárjon a rettegett, félelmetes erdőbe vadászni.
Mikor megölte azt a bizonyos farkast, na akkor indult be igazán a történet. Ott kezdett izgalmas lenni. Megismertük Tamlint és Lucient. Nekem ők ketten voltak az egyik kedvenceim. Alist a szobalányt is szerettem, de ő nem fogott meg annyira.
Lucien egy igen markáns tündér volt. Imádtam a karakterét. A jellemét. Olyan igazi barát vált belőle, ahogy a történet haladt előre. Az elején tartottam egy kicsit tőle, de sikerült egészen kibontakoznia. Jól fel lett építve a története. Ő volt a kedvenc karakterem a történetben. Mindig is vártam, na mikor bukkan fel.
Tamlin az elején mintha egy kicsit el lett volna nyomva. Lehet, hogy csak én éreztem így. Kicsit kevesebbet bukkant fel az elején. Inkább Lucienen volt a hangsúly. Persze, ahogy haladtunk szépen előre, úgy váltott át Tamlinre az írónő. Imádtam őt is, de nem is tudom, ő annyira nem fogott meg. Persze szerettem a párosikat, sőt nagyon is összeillenek, de nekem valahogy ő nem jött át. 
Volt még egy karakter akit meg kell, hogy említsek. Őt nagyon utáltam az elején. Nagyon ellenszenves volt. Ahogy haladtunk a történettel, még úgy sem sikerült benyernie magát a szívembe. Talán a könyv legvégén sikerült kicsit megenyhítenie. Ő pedig nem más mint, Rhysand. Őt valahogy nem értettem, jó persze már világos egy két dolog, de még mindig vannak kérdéseim egy egy tette után, ami még most se világos. Ő nem állt sem a jó sem a rossz oldalán. Olyan kiismerhetetlen figura. Viszont pont ezért érdekes egyéniség. Kíváncsi vagyok mit hoz még ki belőle a következő könyv.
Összességében tetszett ez a Szépség és a Szörnyeteg átdolgozás, amit be kell valljak, hogy erre csak a legvégén jöttem rá. -.-" Nem volt túl jó véleményem az írónőről, mivel a másik kötetét nem szerettem, viszont ezután kedvenceim között fog csücsülni. Várom a folytatást!
Kedvenc karakter: Lucien
Ami kifejezetten tetszett: A tisztás
Ami nem tetszett: Ilyen nem volt
Borító: 5/5 pontból
A történet: 5/5 pontból (Csodálatos, szép volt!)
A karakterek: 5/5 pontból
KEDVENC LETT!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése